Tőrbe csalt lovas

Cockles fanfiction. [*lásd a szereplőknél] 

Novella. Pwp, de cselekménnyel és gazdag érzelmi háttérrel. 

 Idővonal: 2015, január

A történetről: ~ 4203 szó ~

A novella elkészülését Misha egyik elszólása inspirálta, mely a

2015-ös Houscon alatt történt.
Az a bizonyos párbeszéd a rajongó és Misha között:

Fan:   Kivel nehezebb dolgozni, Jared vagy Jensen?
M:    Ez olyan, mint azt kérdezni, „melyiket ülnéd meg szívesebben, egy lovat vagy a Tasman Ördögöt?”
Fan:    Ki a ló és ki a Tasman Ördög?
M:      Jensen a ló.
*a közönség tombol*
M:      Bánom, hogy válaszoltam erre.
          Ma hibák történnek. Hibák, amelyeket nem lehet visszacsinálni.
          Kérlek, hogy ne tweeteljétek el ezt a fanartot el nekem. Nem akarom látni.
*elmerengve*
          És próbálok annyira óvatos lenni, mikor... Fenébe!
         Nem hiszem, hogy lenne bármilyen kiút ebből, szóval csak sétáljunk el és tettessük, hogy ez sosem történt meg.
Fan:   *rábólint*
M:      Köszönöm!

A történetről részletesebben: Pont kézre állt a Misha nyakából kirántott nyakkendő... Volt ott könyörgő nyöszörgés a kikötözött Mishától, meg egy igencsak határozott Jensen, aki nem szereti, ha eltérnek a megbeszéltektől, és emiatti frusztrációját alkalomadtán kész sokszorosan le is vezetni a szeretőjén... persze csak oktató jelleggel, hogy a barátja nehogy véletlenül ismételten el merészelje szólni magát. Jensen biztosra akar menni és ezért mindent bevet egy hosszú, nagyon hosszú con-szünet során; nem hatja meg az alatta fekvő, vágytól reszkető test és kielégületlenségtől fulladt nyögések... csak hát a végeredménynél nem veszi számításba, hogy Misha minden reakciója pontosan a normális ellentéte...

Szereplők: Jensen Ackles és Misha Collins. Igen, ez egy Cockles történet. Nem azért vagyok itt, hogy ha nem látod a kettejük közötti kémiát és mindent, akkor én vegyem el a szüzességedet kettejükről. Erre itt egy fészcsoport, itt szívesen felvilágosítanak, ha érdekel a téma
– ebben az esetben üdv közöttünk! Ha nem, a piros x-et is megtalálod.

!!! Figyelmeztetések !!!: SLASH, erotikus tartalom. Az olvasása 18 éves kor alatt nem ajánlott!

 

További figyelmeztetések: OOC karakterek, mert mint minden RP fanfic esetében, itt is előfordulhat, hogy másként fogod látni szeretett színészeidet, mint ahogyan azt te egyébként látod.

Továbbá javasolom a nyugalmas, magányos környezetben való olvasását, esetleg elérhető fürdőszobát a közelben. Az utóhatások kezelésére.

Ez most ilyen lett. Tonnányi láw. Erotika. Csak édesszájúaknak. Én szóltam.

A figyelmeztetések komolyan értendők!

A bétázásért hálás köszönetem és örök hálám Ronnie-nak, nélküle mindez nem sikerülhetett volna! Imádat érte!





Tőrbe csalt lovas

 A Con egyik szünetében, egy kulcsra zárt szobában történt... Az íróasztalon...

Jensen arccal előre nyomta le rá Mishát. Nem sokkal később a bútor nyikorgása betöltötte a helyiséget. Nem lehetett tudni, melyik a hangosabb: az asztal vagy a rajta fekvő férfi. Misha hamar levert róla mindent, miközben vágytól vakon keresett kapaszkodót hol az egyik, hol a másik szélében – eközben az agya egy eldugottabb, jelentéktelenített részében attól tartott, a szerencsétlen íróalkalmatosság pillanatokon belül feladja az egyben létet alatta.

Jensen határozottan állt, tenyere a barátja háta közepén feküdt, teljesen lenyomva tartva őt, a másik pedig a csípőjét szorította, miközben minden egyes lökéssel közelebb kerültek. Senki sem láthatta a határozott és csibész mosolyát a szája sarkában, miközben arra gondolt, hogy mennyire móresre fogja tanítani Mishát... Mert nem hagyja ám neki a könnyű orgazmust, azt ezúttal nem.

Mikor már túlontúl közel voltak és a szeretője már könyörgött, szabadkozott a tette miatt rengeteg sóhaj és nyögések között, Jensen ráhajolt a hátára, mindkét keze ujjait Misha asztalba kapaszkodó ujjai közé fűzte és a füléhez hajolt, miközben újra és újra határorzottan beléhatolt. Belesóhajtott a fülébe, vágytól rekedten és érzékien, ezzel totálisan összezúzva a barátja megmaradt kitartásának utolsó darabkáit is.

Közben a tempó nem gyorsult és Misha pontosan tudta, hogy ez a büntetése... hogy hiába fordítaná az asztallapról megemelve a fejét Jensen szája felé, a társa akkor sem csókolná meg, hiszen éppen ez a célja az egésznek... Így kényszerűen nekivetette a homlokát az izzadtságtól csúszóssá vált asztallapnak, miközben lehunyt szemekkel nyögött fel újra és újra, a kezei pedig még erősebben szorultak az asztallap szélére...

Jensen kegyelem nélkül kínozta őt tovább, boldog mosollyal az ajkán, mert az összekulcsolt ujjaik miatt pontosan érezte, hogy a partnere mennyire közel van. Emiatt nem gyorsított a tempón, csak tartotta őt a határon és a látvány minden kitartását megérte. Misha az asztallapon... kifektetve és lefogva... nem érhet magához, pedig ott van; Jensen jól tudta, látta rajta, hogy elég lenne egy-egy erősebb mozdulat és a Mennyig repítené a barátját, de még nem... Ma nem...

Orrával az izzadt tincsek közé túrt majd a társa nedves és vágytól forró nyakára hajolt, fogaival apró harapásokat ejtett rajta. Lassan haladt lefelé a szeretője csupasz és izzadtságcseppes vállán, majd vissza egészen a füléig, ezzel tökéletessé téve az amúgy is szétesett, túlfűtött és nyöszörgő Mishán elkövetett bosszúhadjáratát...

– Jen... sen... – nyögte elfúlva Misha, miközben a barátja már a füle alatti érzékeny területet hintette be apró harapásokkal. Rutinosan tudta, mivel képes a leginkább beindítani a partnerét, hiszen évei voltak mindezt kitapasztalni. Ahogy a fogaival a forró bőrt karcolgatta, egyúttal lágyan meg is nyalta a szertője nyakát. A bőre tűzforró volt az aktusuk miatt és kissé sós, mivel már mindkettejük testét izzadtság borította.

Jensent nem hatotta meg az ismételten elhangzó ”könyörgés”, hiába volt a barátja által megütött hangszín olaj a vágyának lángoló tüzére, most nem engedhetett neki. Újra és újra mély, ámbár kapkodó lélegzeteket vett, hogy visszaszorítsa saját orgazmusát és valamennyire kitisztítsa a fejét. Fogalma sem volt arról, hogy eddig hogyan bírta ki, de tudta, hogy most nem hagyhatja abba. Soha többet ilyet – minden percben úgy érezte, hogy ezt ő se fogja ép ésszel tovább bírni –, de aztán összeszorította a fogait és gondolatban megrázta magát: ezt most végig fogja vinni. Misha megérdemli, ő pedig megmutatja neki, ki is a ló és ki a csődör kettejük között. Igaz, hogy legtöbbször váltottan döntötték egymást az ágynak, a zuhanycsempéknek vagy a kanapéra, esetleg a szőnyegre, de nem ez volt a lényeg.

Néhány lélegzettel elég józanságot és vért sikerült az agyába juttatnia ahhoz, hogy képes legyen továbbra is egyenletes tempót tartani. Igen, ezzel magát is kínozta, de ezt persze Mishának nem kellett bevallania.

– Mondd! – suttogta érzéki rekedtséggel a másik fülébe, azzal a hangsúllyal, amiről pontosan tudta, hogy mennyire meg tudja vadítani a barátját. Nem csalódott: Mishából egy elégedetlen morgás és frusztrált nyögés közé eső hang szakadt fel. A társa hosszú-hosszú percek óta zihált az őt érő felfokozott kényeztetés miatt, Jensennek pedig eszében sem volt ilyen könnyen megadni a barátjának az olyan nagyon áhítozott feloldozást. De nem ám!

– Mégh... egy kicsh...– Misha most sem tudta végigmondani amit akart, szétcsúszott gondolatai és vágytól ködös elméje nem segítették túlzottan hozzá az értelmes kommunikációhoz. Úgy érezte, menten felgyullad a teste és az agya, a többi, álló testrészéről nem is beszélve. Biztosra vette, hogy fel fog robbanni, ha Jensen sokáig húzza még az aktust. Ám a partnere minden nehezítő körülmény ellenére is megértette a szavakat, melyek két nyögés között, egy sóhajjal megszakítva csúsztak le a saját fogai harapásától kivörösödött ajkairól. Misha tehetetlen frusztráltságában elfordította a fejét a másik irányba, mert valamit muszáj volt tennie, muszáj volt megmozdulnia.

A barátja túl sok ideje tartotta őt a határon. Ezzel, és a tökéletes vágyfokozó technikáival módszeresen morzsolta le a józan eszét. Pontosan tudta: pár perc múlva eljut arra a szintre, mikor már bármire hajlandó lesz. Jensen még soha nem emelte ilyen magaslatokba az együttlétüket, eddig még soha nem lépte át ennyire a határokat. De jól tudta, hogy ezt most miért teszi.

Már abban a pillanatban tudta, mikor meglátta őt a folyosón és a barátja magához intette a pihenőszobája ajtajából. Azonnal látta a tekintetén azt a bizonyos határozott hevességet, és ő hiába vette elő a legártatlanabb kölyökkutya nézését, Jensen marka erősen ragadta meg az ingét és szó szerint berántotta őt a szobájába. Az ajtó becsapódott mögötte és ő egy pillanat múlva már nekipréselődve találta magát. A szeretője olyan közel lépett hozzá, hogy egy-egy mélyebb lélegzet már kivitelezhetetlen lett volna Jensen mellkasának eltolása nélkül. A társa nem szólt semmit és ő pontosan látta azokon a mocsár-zöld íriszeken keresztül, hogy a kollégája tudja. A fülébe jutott az elszólása. Ám ő nem akarta ilyen könnyen elárulni, hogy kiolvasta a dolgot a szemeiből, vagy magyarázatokba kezdeni a baklövése miatt. Felesleges lett volna, hiszen Jensent abban a percben kicsit sem érdekelte a védekezése, ebben biztos volt. A barátja arca határozott volt, a mozdulatai hevesek és dominánsak, a tekintete pedig mindent tükrözött, ami akkor éppen a lelkében zajlott.

A kezei azonnal utat találtak Jensen nyakához és a derekához, majd közelebb hajolt hozzá, ám a szeretője elhúzta az arcát és visszaszorította őt az ajtónak, még erősebben nekifeszülve. Jensen ajka a nyakára tévedt és ő automatikusan döntötte hátra a fejét egy vágytól forró sóhaj kíséretében. Misha már csak a zár kattanását hallotta... Érezte a partnere követelődző mozdulatait, ahogy rángatva oldotta ki a nyakkendője csomóját és rántotta ki azt az inggallérja alól. Jensen ritkán kapkodott ennyire, és most még a szokásosnál is hevesebb volt vele. Ő alig győzte a vágy ködén keresztül követni a tempót: akkor eszmélt fel, mikor már az ágyra zuhant és Jensen fölé mászott. A kollégája három mozdulattal kötötte a jobb csuklóját az ágytámlához, és minden magyarázatot mellőzve esett neki a ruhái szisztematikus leszaggatásához. Végül minden darab egyben került le róluk, bár ez nem Jensennek volt köszönhető.

A társa már az előjátékot is túl sokáig húzta. Az a mozdulat, míg végül beléhatolt és elkezdte a felkészítést kínzóan sokára jött el, annak ellenére is, hogy Misha tudta, nincs túl sok idejük, hiszen másfél-két óra múlva kezdődött a közös paneljük. De a kollégája nem kapkodott, nem szólt semmit, és ha ő szólalt meg, akkor sem reagált rá. Nem csókolta meg. Kikötözte – igaz, csak részben, de ők mindig partnerek voltak a másik játékaiban, így nem szabotálta a helyzetet –, de Jensen egyszer sem csókolta meg vagy engedte meg a csókot. Elhajolt és kitért, ő pedig kezdte megérteni, hogy ez bizony egy, az eddigiektől eltérő aktus lesz. A barátja még korábban figyelmeztette őt, hogy vigyázzon, mikor mit mond a rajongóik előtt, és ez a mostani megjegyzése valószínűleg a tartalma miatt is felingerelte a szeretőjét. Igen, az volt, már hosszú évek óta szeretők voltak.

Most sem hiányoztak a forró érintések és a barátja nem sajnálta minden erogén zónáját kihasználni: puha csókok a nyakára, vállaira és a mellkasára, a combjára és az a lágyan simító érintés az oldalán... Lehunyt szemekkel nyögött fel. A partnere pontosan tudta, hogy az oldala mennyire érzékeny. Nem is emlékezett rá, hogy mikor szabadult meg a keze, csak az húzta ki az előjáték utáni sűrű ködből, hogy Jensen felrántotta őt a matracról.

A hirtelen szintváltozás és a hosszú előjáték miatt alig bírt megállni a lábain, az első pillanatban, ahogy a talpai földet értek ki is billent az egyensúlyából, de Jensen határozottan ragadta meg a csípőjénél és tartotta őt, valamint húzta maga után, miközben a társa háttal közeledett az íróasztalhoz. A kollégája megnyalta a kivörösödött ajkait és neki nyelnie kellett a forró látványtól. Kérdés nélkül lépdelt utána és a testében lángoló tűz a kétszeresére lobbant, mikor beazonosította az asztalt, mint egyértelmű célállomást. És Jensen ment elöl, tehát... Ismét nyelnie kellett, miközben a tenyerei a barátja karjaira csúsztak. Eddig azt hitte, a szeretője mérges rá, és most úgy tűnt, az elszólását akarja megvalósítani. Lehetséges ez? Misha alig akarta elhinni.

Mikor a társa dereka lágyan az asztalhoz ütődött, Jensen tenyerei a csípőjéről felcsúsztak a vállaira és közelebb húzta őt magához. Az ajkaik olyannyira közel kerültek, hogy Misha már érezte a barátja forró lélegzetét a nyelvén, ám ekkor a szeretője tovább hajolt; ajkai az ő nyakára találtak a füle alatt hogy egy-két gyengébb harapással vonja el a figyelmét. Jensen kezei megszorultak a vállán és Misha olyan hirtelen került az asztallapra mellkassal előre, hogy még felnyögni sem volt ideje. Egy, a hátának nyomódó tenyér nyomta le és tartotta őt az asztalon, miközben végre megérezte a partnerét a bejáratához nyomódni. Egy elégedettségtől rekedt sóhaj szakadt fel belőle, azonban most sem kapta meg azt, amit annyira akart: Jensen nem lépett tovább, nem hatolt belé. Helyette lassú és gyengéd érintésekkel kezdte el cirógatni a hátát és az oldalát, oda-vissza, újra és újra...

Ő vágytól izzó aggyal és testtel kapkodta a levegőt, de tudta: nincs értelme kérnie, úgysem kapná meg előbb azt, amire vágyik. Jensen akkor fog lépni, ha az ő reakciójából látja azt, hogy már eléggé megőrjítette. Most erre játszott, ez volt az egésznek a lényege. Zihált, sóhajtozott és lehunyt szemekkel próbált a megmaradt ép eszébe kapaszkodni, a kitartása legutolsó darabjaiba, ám ez a türelemjáték így nem volt sokáig kibírható.

– Jensen – nyögte frusztráltan, és bár a barátja eddig sem válaszolt, neki már muszáj volt megszólalnia. A partnere farka pontosan a bejáratának nyomódott, de egyetlen apró mozdulattal se került hozzá közelebb, és ez a tudat az őrületbe kergette. A szeretője tenyere stabilan tartotta és nyomta le őt az asztalra, tehát ha akart volna se tudott volna felegyenesedni vagy közelebb kerülni hozzá. A másik tenyere és ujjai apró, simogató érintésekkel halmozták el az ő csupasz hátát, fenekét és oldalát, amitől Misha egyre hangosabban kapkodott levegő után. Saját tenyerei az asztallapon feküdtek a feje mellett és próbált minél tovább kitartani az édes kínzás alatt.

Mikor Jensen cirógató tenyerének érintései megszűntek, a rákövetkező pillanatban a barátja nekifeszült a bejáratának és ezzel egy jóval hangosabb nyögést csikart ki belőle. Nagyon-nagyon lassan haladt és Misha azt hitte, bele fog halni a kiéheztetettségbe, mire bárhová is eljutnak. Jensen másik keze felcsúszott a fenekére és mikor végül teljesen kitöltötte őt, a lelkében is valami forró nyugalom áradt szét. Ők ketten. Együtt. Mindig.

Most azonban már nagyon közel voltak. Jensen látta a barátján, hogy mennyire szétcsúszott. Elveszett. Miatta. És könyörög. De még mindig stabil tempót tartott, még neki is bírnia kellett. Bár Misha elfordította a fejét, ez neki nem okozott gondot; a társa másik füléhez hajolt és ismét belesóhajtott azzal a rekedtes hanggal és szakadozott lélegzettel, amiről tudta, mekkora hatással van a rá. A szeretője kínjában kicsit elhúzta a fejét, de ő követte a mozdulatát, miközben az ujjait kihúzta a kollégája ujjai közül. Megragadta a Misha csuklóján maradt nyakkendőt és kötött rá egy csomót, miközben újra és újra a partnere forró, túl forró testébe hatolt, majd a két csuklóját közelebb húzta egymáshoz és a ruhadarab másik végét a másik csuklójához csomózta. Végül a megmaradt húsz-huszonöt centis textilt, ami a barátja két karja között húzódott megragadta, körültekerte egyszer a saját kézfején és a tenyerével szorította le az asztalra, miközben a bútor szélébe kapaszkodott. Tökéletes.

– Hogy is volt – kezdett fokozatosan gyorsítani a tempón – azzal a lóval meg a lovaglással? – zihálta a társa fülébe. Misha nem válaszolt, a hangját éppen másra használta és jó esély volt arra, hogy már túl kevés vér volt az agyában ahhoz, hogy képes legyen értelmesen felelni bármilyen kérdésre. De Jensen nem adta fel, félig felegyenesedett, éppen annyira, hogy a tenyerén még kényelmesen tudjon támaszkodni, ám ezáltal már változtatott a behatolás szögén. A szeretője nyögései kétségbeesettebbé válták és ő maga is azt hitte, nem fogja kibírni... „A rohadt élet!” Az ő ajkairól is mélyebb sóhajok csúsztak le, de megismételte a kérdést.

– Hogy volt azzal a lóval, hhhmmm? – zihálva és rekedten kérdezte újra, a hangja tökéletesen elárulta a felfokozottságát. – Tudod, én megültem már bikát is... – ezúttal mélyebb, vadabb mozdulatokkal hatolt a szertőjébe, akinek a légzése és nyögései már-már hisztérikussá váltak. Jensen tudta, hogy a kitűzött célját maradéktalanul el fogja érni. Nem számított, hogy Misha nem tud felelni neki, a partnere hallja őt, és ezt a szexet soha életében nem fogja elfelejteni, erről gondoskodni fog. A szerelme nem fogja többé elszólni magát a rajongóik előtt, ezt most, ennél az asztalnál fogja garantálni. Néhány másodperc múlva folytatta a mondatát: – ám azok sosem voltak ilyen nagyszájúak. Érted, ugyeh? – hajolt közel a barátja füléhez, hogy a fülén és nyakán érezhesse a forró lélegzetét, ezzel is ”büntetve” őt.

– Mmmmmhh..! – Misha, szorosan lezárt szemhéjakkal csak ennyit bírt kinyögni. Bár a társa sokkal vadabbul dugta őt, a tempó nem változott, és ez az őrület határára kezdte sodorni. Úgy érezte, végjáték hiánya ide vagy oda, pár percnél tovább már nem fogja bírni és el fog menni akkor is, ha Jensen csak ezt a tempót tartja és hozzá sem ér a farkához.

A vágytól rekedtes sóhajaikba Jensen telefonjának csörgése szaggatott bele, de ez nem szakította meg az aktus ritmusát. A tulajdonos is csak egy pillanatig nézett a saját hátrahagyott ruhakupacára, ahonnan a zene szólt. „Már biztosan késésben vagyunk.” – jutott eszébe, lévén, hogy eléggé elhúzta ezt a menetet, ám esze ágában sem volt most abbahagyni vagy elkapkodni a végét. Nem fog összedőlni a világ, ha késnek valamennyit a közös panelről. Jared képes lefoglalni a fanokat, legfeljebb a következő szórakozós estét ő fogja állni, kompenzálásként a ”fáradalmaiért”. Bár az is biztos, hogy kapnak majd egy-egy alapos fejmosást tőle...

Elhalt a csörgés és Jensen ismét a barátja nyakához hajolt, hogy újrakezdje a harapós csókáradatot, amelyről tudta, hogy képes az őrületbe kergeti Mishát. Kezet váltott, a nyakkendőt már a baljával szorította az asztal széléhez, és miközben gyengéd harapdálásai a szeretője vállához értek, jobbja lágyan felsimult a társa oldalára. A hatás tökéletes volt, Jensen cinkos mosollyal figyelte és gyönyörködött a látványban.

Misha teste megremegett alatta... Az a sóhajjal vegyített frusztrált nyögés... minden vágy és érzelem benne volt, a hang pedig egyenesen Jensen farkába talált. Miközben ő még küzdött a józanságáért, élvezettel nézte, ahogy a barátja jobbja, amelyik nem ragadta erősen a bútorzat szélét, végigkarmolta az asztallapot azon a néhány centiméteren, amely felett a nyakkendő hossza miatt mozgástere volt. Persze nem okozott a fán maradandó nyomokat, ennek ellenére Jensen kifejezetten örült, hogy most ezt a pózt választotta, ugyanis pontosan tudta, mennyire fájdalmas lett volna, ha az a karmolás az ő hátára kerül. A társa ritkán karmolt, ezt meglehetősen nehéz volt kihozni belőle, de mikor több idejük volt egy-egy együttlétre, néha sikerült annyira elvennie a szeretője eszét, hogy teljesen szétessen, és Jensen tudta, hogy olyankor már nem lehet parancsolni neki.

Újra és újra végigsimított az oldalán, néha gyengéden karmolgatta a barátja bőrét és hosszú másodpercekig csak nézte őt. Annyira gyönyörű volt, ahogy a lehunyt szemei meg-megrebbentek és az alatta fekvő, forró, nagyon forró test az élvezet szikráitól megremegett. Ahogy a vágy és a frusztráltság miatt kapkodta a levegőt és azok a sóhajok, a nyögései... Mindet élvezet volt hallatnia. Még egy kicsit, csak még egy kicsit ki kellene bírnia, gondolta, de ez a látvány már önmagában is egy lórúgásként taszította az orgazmus felé. Egy, az ajtón felhangzó hangos kopogás szakított bele az intim pillanatba, majd kintről felhangzott Jared mély hangja.

– Jensen, odabent vagy? Egy perc és kezdünk! – A megszólított rögtön felkapta a fejét és az ajtó felé pillantott. Érezte, hogy Misha is kizökkent az édes gyönyör ködéből, ezt pedig nem hagyhatta. Arcára gonoszkás mosoly kúszott, ahogy visszaborult a szeretője hátára. – Jensen! – Nem foglalkozva a magasabb barátjuk hangjával a párja füléhez hajolt, miközben tovább cirógatta az oldalát. Elkezdett gyorsítani a behatolások tempóján, miközben Misha telefonjának csengőhangja is felhangzott.

– Illene csendben maradnod, nem igaz? – sóhajtotta a partnere fülébe, hiszen egészen biztos volt abban, hogy Misha nyögései kihallatszódnak a folyosóra, ám ezzel a tettével Jensen pontosan azt érte el, amit akart.

Jared lenyomta a kilincset, ám az ajtó zárva volt. Ismét kopogtatott.

– Jensen, haver, odabent vagy? Idő van! – ismételte meg a kérdést hangosabban, de válasz híján sóhajtva előhúzta a mobilját és tárcsázta Mishát. A vonal kapcsolódott és a hívás kicsengett, ám a barátja nem vette fel. Néhány másodperc múlva zavarodottan engedte le a készüléket a füle mellől. Bizonytalanul közelebb lépett az ajtóhoz és kissé még rá is hajolt. Majd mérgesen kinyomta a hívást és igencsak hangosan, döbbenten, hitetlenkedő nevetéssel sóhajtott fel.

– Hogy azt a szexéhes, francos mindeneteket, amiért három órát sem vagytok képesek kibírni! – „Hát persze, hogy ezek lepedőt vagy ki tudja mit gyűrnek egymással... Gondolhattam volna! Öt percre se lehet őket egyedül hagyni!” Szándékosan emelt hangon beszélt, hogy az ajtó túloldalán is jól hallhassák a szavait, ha már ő is tisztán hallotta azt, ami odabent folyt. – Azért ne felejtsetek el kezet mosni, még mielőtt fel találnátok mászni a színpadra! – szúrta oda gúnyosan, elhúzott szájjal. Megfordult, ám még mielőtt elsietett volna, megrázta a fejét és hitetlenkedve felnevetett. – Komolyan, baszki, mint a nyulak..!

Jensen vidáman heherészett a párja nyakába. Ezt hetekig, hónapokig hallgatni fogják Jaredtől, ebben biztos volt, ám ez a tény inkább szórakoztatta őt, mintsem felmérgesítette. A közeli barátok más téma volt, előttük nem kellett annyira titkolózniuk, mint a rajongóik előtt. Persze Misha soha nem bírta ki, hogy egy-egy panelon el ne ejtsen néhány forró mondatot kettejükről, ám most meg fogja tanítani neki, hogy mikor és miről kell hallgatnia. A szeretője soha az életben nem fogja elfelejteni ezt a szexet, erről gondoskodni fog. Nem lesz több elszólása.

A jobbja felcsúszott Misha oldaláról a kulcscsontja alá, majd a társa bal vállában kapaszkodott meg.

– Máshol is illene hallgatnod... – sóhajtotta rekedten és szaggatottan a fülébe. A hangja minden felfokozottságát elárulta, miközben tovább gyorsított a tempón. Végre, hiszen már mindketten alig bírták tovább ezt a menetet, a testük úszott az izzadtságban és úgy kapkodták a levegőt a nyögéseik közben, mintha erre születtek volna.

Misha persze nem válaszolt, ám ő ezt igazából nem is várta el tőle. Jensen mozdulatai vadabbá, még hevesebbé váltak, ezzel az átkarolással pedig sikerült úgy megtámaszkodnia és leszorítania a partnerét, hogy minden mozdulatát a szertője teste nyelt el. A barátja izzadtságtól csúszós és forró nyakához hajtotta az arcát, és néhány pillanattal később érezte, hogy a társa teste megfeszül, a feje hátrabicsaklik és elakadó lélegzettel felnyög a gyönyörtől. Jensen bárhol felismerné ezt a nyögést. Olyan ez, mint a Mennyhez vezető lift hívógombjának dallama. Az a hang és a hirtelen felerősödő szorítás a farka körül őt is átrántotta a határon. Néhány lökés után jóleső és mély sóhajjal felszült neki Mishának és még erősebben szorította őt magához, miközben lehunyt szemein át is csillagokat látott. Hosszú, hosszú pillanatokig úsztak az gyönyör édes ködében, ahol nem voltak problémák, kérdések, se rajongók, se leforgatandó jelenetek. A homlokát a társa vállának döntötte, ahogy fáradtan pihegett. A szorítása csak lassan enyhült, mert az orgazmus adta gyönyör is lassan csengett le. „Hát ez eget rengető volt!” állapította meg magában. Úgy érezte, ezért a még a kínzással és gyönyörrel kevert fáradalmak is bőven megérték.

Talán Mishát sem látta még ennyire kikészülve. Érezte, ahogy az alatta fekvő test még meg-megremeg: a szeretője enyhén reszketett a karjában. Neki esze ágában nem volt megbontani az ölelésüket, így baljával elengedte a nyakkendőt és a tenyerét a párja oldalára simította, majd gyengéd érintésekkel kezdte cirógatni – újra. Ám ebben már semmi vágyfokozó hevesség nem volt, csak szerelem és törődés. Ujjbegyei puhán simítottak végig a nyirkos és forró bőrön, fel és le, a bordák vonalait újra és újra keresztezve egészen addig, míg a remegés teljesen megszűnt.

Hosszú percek múlva lassan felemelte a fejét és ránézett a barátjára. Misha úgy szuszogott alatta, mintha elaludt volna: kisimult arccal, a teste és mindene lazán, mozdulatlanul feküdt. A vonásai olyan nyugalmat és békességet tükröztek, mintha pár perce bejelentették volna a hírekben a világbékét. A haja ezer irányban állt, valósággal a világba üvöltve, hogy a tulajdonosuk nemrég a Mennybe szállt. Miatta, és ez a gondolat jóleső elégedettséggel töltötte el Jensent. Merengése közben ujjaival lágyan az izzadtságtól összetapadt, barnás fekete tincsek közé túrt és úgy kezdett el babrálni velük, nem egyszer hátrasimítva őket a tulajdonosuk füle mögé.

Misha hirtelen nyitotta ki a szemeit és nézett rá azzal a tipikus „annyira imádlak és minden rendben van, amíg csak itt vagy velem” pillantásával, amelyért Jensen úgy érezte, a nehéz napokon is érdemes élni, és amelyben olyan nagyon szeretett elveszni. Automatikusan hajolt közelebb hozzá és késlekedés nélkül nyomta ajkait a barátja ajkaihoz, hogy a nyelveik egy édes csókban forrhassanak össze. A nyelvtáncuk lágy és szenvedélyes volt, forrósággal árasztotta el a lelküket. Misha próbált kissé megfordulni, egyik tenyere a párja nyakára csúszott, de a másikon továbbra is támaszkodnia kellett a kicsavart póz miatt. Szerencsére Jensen elég hosszúra hagyta a nyakkendőt, így nem volt annyira kényelmetlen a művelet.

Hiába voltak túl egy gigantikus szeretkezésen, hiába épphogy csak pihegni tudtak a fáradtságtól, a csókjuk új tüzet szított bennük. Misha halk és igencsak erotikus sóhajai megolvasztották a társa lelkét és feltüzelték a testét. Ám Jensen ma nem engedhette, hogy a barátja elterelje a figyelmét. Bármennyire is rosszul érintette, lassan véget vetett a csóknak. Nagyon lassan. Kelletlenül. De persze mindezt úgy, hogy a húzódozását a kollégája ne vehesse észre.

– Szóval remélem – nézett mélyen azokba a hihetetlenül kék szemekbe –, hogy kellően megértetted. – A szavai egyszerre voltak határozottak és cinkosan büszkék, hiszen így is érezte magát. Ma alaposan rendre utasította Mishát, így igazán elégedett volt magával. A társa hasonlóan határozott tekintettel bólintott, hogy megértette.

– Ha korábban tudtam volna, hogy így kiakadsz – biccentett kicsit bűnbánóan, majd határozott tekintete ismét összekapcsolódott a szeretője mező-zöld íriszeivel, – már évekkel ezelőtt elszóltam volna magam.

Misha szája egy pillanat alatt széles vigyorra húzódott, szemei játékos boldogságtól csillogtak, miközben neki leesett az álla. Igen, a döbbenettől leesett az álla. A barátja végig átverte őt, talán még az elszólásával is erre játszott.

– Te rafinált dög! – fakadt ki döbbenten. – Kihasználtál!

– Én? – kérdezett vissza a párja tökéletesen rájátszott döbbenettel, értetlenül, és persze azzal az örökös „én nem csináltam semmit, ártatlan vagyok!” arckifejezésével. – Hiszen te kötöztél ki engem, nem fordítva történt! – Kicsit meg is emelte a csuklóit, amelyek még mindig a nyakkendő béklyójában voltak. Jensen nem hitte el, hogy Misha megint képes volt őt átverni. Végig erre játszhatott, tisztán láthatta a szemeiben is.

– Te dög! – ismételte meg továbbra is döbbenten, ezúttal már mély megbántottsággal.

Misha életvidáman felnevetett, és mikor ő le akart mászni a hátáról, hogy mérgelődhessen egy sort, a szeretője egy pillanat alatt vetette karjait a nyaka köré és rántotta vissza magához egy újabb csókra. Szeretet, szeretet, tengernyi szeretet... Hogy volt képes a barátja úgy csókolni és ölelni őt, hogy minden mozdulatából egy óceánnyi érzelem áradt? Jensennek fogalma sem volt róla, de ahogy a barátja tenyerei a nyakára csúsztak, majd az egyikkel belesimított a tarkója fölötti hajába, egy vágytól szakadozott sóhaj csúszott le az ajkáról, kétségtelenül elárulva önmagát. Felnyitotta a szemeit és Misha kedves, szerető tekintetével találta szemben magát.

– Ugye azért szeretsz még? – nézett mélyen a szemeibe, és Jensen a megjátszott bűntudat mellett egy szikrányi aggodalmat is látott bennük. Nem tetszett neki, ahogy sötét felhőként árnyékolta be azt az élet-kék, mindig vidám szempárt. Az ő kezei is utat találtak a párja nyakára, miközben nekikezdett az új küldetése végrehajtásának: elpusztítani azt az árnyékot.

Az ujjai gyengéd, simogató érintésekkel kényeztették Misha bőrét a nyakán és a füle alatt, miközben ő közelebb hajolt hozzá és puha mozdulatokkal kezdte ízlelgetni a szerelme alsóajkát, lassan és gyengéden haladva. Minden megmozdulásából érzelmek ömlöttek. Szeretet. Törődés. Vágy és féltés. Szerelem. Muszáj volt megnyugtatnia a barátját, éreztetnie vele, hogy mindig szeretni fogja, nem számít mi történik körülöttük vagy közöttük. Ő örökké szeretni fogja, mert végérvényesen beleszeretett, és ez nem csak egy fellángolás a részéről. Tudta, hogy Misha is így érez, de szüksége van az érzelmei visszatükrözésére is; éreznie kell, hogy viszont szeretik. És ő ezt a küldetését is komolyan vette. Család, forgatás, barátok, mind-mind feladat és ugyanúgy fontosak, de jelenleg ez most, itt, ez a legfontosabb számára. Óvatos pontossággal és gyengédséggel haladva csókolta végig a szeretője saját harapásitól megduzzadt és kivörösödött ajkait, közben a tekintete a társa arcára esett.

Misha lehunyt szemekkel és reszkető lélegzetekkel, mozdulatlanul fogadta a kényeztetést, de ő átlátott rajta. Látta az arckifejezéséből és a vonásaiból, hogy a törődése a barátja lelkéig hatolt. Percekig folytatta a puha és szerető csókáradatot, majd a bal tenyere a partnere vállára csúszott és ott folytatta a simogatást, helyét átadva Jensen ajkainak, amelyek lassan a párja ajkairól a nyakára tértek, miközben ő egész testtel közelebb simult hozzá. De nem csak fizikailag; mintha a lelkével mozdult volna közelebb hozzá.

A mellkasán érezte Misha mellkasának emelkedését és a testének forróságát. Azt kívánta, bár sose érne véget a pillanat. Hogy örökké hallgathassa a szeretője szerelemtől és vágytól fűtött sóhajait a fülébe csengeni, a forró lélegzetét a saját nyakán érezni... Egyszerűen tökéletessé teszik a pillanatokat. Tökéletessé és teljessé teszik az életét. Ezt pedig éreztetni akarja a szeretőjével is, minden lehetséges alkalommal.

– Most te kérdezel hülyeséget... – duruzsolta halkan a cirógatások és csókok közben, ezzel a szeretőjében elpusztítva a kétség legkisebb szikráit is.